Ha most a gondolatid a halál , öngyilkossági módszerek körül forognak, akkor ezt neked írtam.

Elegem van mindenkiből, itt hagyok mindent

Elviselhetetlen lett a világ. Az emberek gyűlölnek, átvernek, gyötörnek, elhagynak, nem szeretnek.
Ugyanaz a mókuskerék napról napra, ugyanazok az utálkozó tekintetek, hanghordozások.
Csinálják csak, de nélkülem!
Elegem van ebből az örökös lelki fájdalomból.
Eltűnök. Felszívódok. A legegyszerűbb, legfrappánsabb megoldás.

Biztos, hogy meg kell halni, hogy elmeneküljek? Pont nekem? Én szívjak mások hülyesége miatt?

Itt tudod hagyni ezt az életet úgy is, hogy nem halsz meg.

Kezdj új életet! Valahol másutt. Számold fel a mostanit, add el, add örökbe, add oda ( most még te irányítod, hogy ki/mi hova kerül, nem úgy, mintha meghalnál), aztán valahol másutt, jó messze kezdd elölről.

Pl. beállhatsz önkéntesnek valahová. Ők segítenek, hogy értelmet adjanak az életednek. (Mert van értelme, csak vedd le a szemellenződet! Vagy adj időt magadnak, és esélyt másoknak, hogy megmutassák )
Persze ha ekkorát váltasz, az lehet, hogy a karrieredbe, az életminőségedbe kerül. Lehet, hogy nyomorogni fogsz, betegeket ágytálazni, további nehéz helyzetekbe kerülsz .  De a rossz életminőség legalább élet. Sok szempontból nemesebb élet, mint az előző.  Pár év alatt lelkileg összeszedheted magadat, aztán lesz esélyed és lehetőséged a többire.

Mielőtt további módszereket keresgélsz, a kedvemért légyszi, olvasd végig az alábbi pár írást! 

Szerelmi bánat. Elhagytak, nem szeretnek. - Engedd el. Ha nem szeret igazán, akkor ideje olyat keresni, akivel kölcsönösen jól érzitek magatokat.
Ha különben egy normális, egészséges ember vagy, akkor ne aggódj. Sok tízezer ember van az országban, aki társat keres, aki boldog lenne, ha megtalálhatna téged, és akivel te is boldog lehetsz.
Persze nem egyszerű megtalálni akár egyet is a sok tízezerből, munkát kell belefektetni. Javaslom, hogy regisztrálj egy társkereső oldalon, egy teljesen őszinte hirdetéssel, írjál, randizzál, amennyit csak tudsz. Lehet, hogy 100 randit kell végigcsinálnod, és a többségnél az első percben kiderül, hogy nem ilyet akartál. Mondd meg nyugodtan neki (ő is jobban jár, ha nem rabolod az idejét), és lépjél tovább. Mindegyik randinak lesz tanulsága.
 

Van élet a halál előtt? (2001) videó - Feldmár András mesél

Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat?

1. Jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági terveire. Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el ismerősei körében: Amíg él: "Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!" Amikor meghalt: "De sokáig lamentált szegény, amíg rászánta magát!" Halálunk mindenkinek legyen meglepetés; életünk frappáns zárópoénja!

2. Soha nem szabad búcsúlevelet írni. A búcsúlevél hitetlenné teszi életünket és halálunkat. Ha még van mondanivalónk az élők számára - mondjuk el nekik. Ha még maradt ütésünk és simogatásunk - üssünk és simogassunk. De "visszaszólni a megsemmisülésből" - ez szánalmas és megvetésre méltó. Azt bizonyítja, hogy gyávák voltunk cselekedni életünkben és elnémulni halálunkban. Ha a halálunk nem elég büntetés azoknak, akiket meg akarunk büntetni szeretetünkért, akkor egy szemrehányó levél aligha kelt nagyobb bűntudatot bennük. De gyanúba kerülünk, hogy ezen primitív módon még egy kicsit tovább akarunk élni.

3. A tisztességes öngyilkos nem végrendelkezik. Nincs komikusabb annál, mint amikor egy ember az örökkévalóság kapujából visszafordulva, még gyorsan polgári jogi ügyeket bonyolít. Ne röhögtessük már ki magunkat.

4. Öngyilkosságot soha nem követünk el családi vagy ismeretségi körben. Önkéntes halálunk csak a legzártabb magánügyünk lehet. Ezért az öngyilkosjelölt utazzon el meghalni, a legjobb, ha külföldre távozik. Erre a célra még kölcsönt is szabad felvenni. Hátrahagyott javainkból majd megtérítik az illetékesek. Az ember ne spóroljon a halálán.

5. Esztétikusan kell megölnünk magunkat. Jó ízlésű ember nem csinál horrorfilmet a halálából. Ezért szigorúan tilos: - mindenféle tárgyat magunkba szúrni, ereinket felvágni - mert a seb, az alvadt vér gusztustalan; - felakasztani magunkat - mert a kilógó nyelvű, püffedt, fekete arcú hulla ijesztően csúnya és groteszk; - kinyitni a gázcsapot, vízbe ugrani - ugyanezért; - levetni magunkat valamilyen épületről - mert az eldeformálódott test méltóságát vesztett és értelmetlen húshalmaz; - gyógyszereket, vegyszereket enni nagyobb mennyiségben - mert öntudatlan állapotunkban könnyen magunk alá csinálhatunk. Sőt, ha ügyetlenek vagyunk, halál helyett csak meghülyülünk, és életfogytiglan ápolhatnak minket.

6. Ezért az elegáns ember, aki ad az esztétikumra, a kezdetleges módszerek helyett: - Éhen hal. (Egyáltalán nem kell enni, 2-3 nap múlva már nem érezzük az éhséget. Kellemesen bágyadtak leszünk. Közben igyunk, de csak tiszta vizet, hogy ki ne száradjunk, mert nagyon kellemetlen és rossz szagú [acetonos] lesz a leheletünk. A végén egyre többet fogunk aludni, majd "szívgyengeségben" [általános keringési összeomlás] csöndesen és valószínűleg álmunkban elhalálozunk.) ...

7. Öngyilkosságból csak jelesre lehet vizsgázni. Vagyis meg kell halni. Akit pótvizsgára utasítanak megmentés útján - az süllyedjen el röstelkedésében. Nem komoly ember. Az élők között van a helye.

8. Az elkeseredettség, a kétségbeesés a legkevésbé alkalmas lelkiállapot arra, hogy befejezzük az életünket. Ilyenkor csak a dilettánsok követnek el öngyilkosságot. E szabály hátterében a következő meggondolás lappang: Materialisták számára: Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami él. Van dagálya és apálya, felemelkedése és alázuhanása. Létünket a paradoxon nagy törvénye szabályozza, amely azt tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak a körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtó erő, és előbb-utóbb érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafa dugót nyomunk a víz alá. Ezért aki a kétségbeesés mélypontján öli meg magát, bizonytalan szívvel lép ki az életből, mert sejti, hogy a dolgok közeledő jóra fordulásáról mond le. Idealisták számára: Végül mégsem lehet tudni, hogy nincs-e a dolgoknak odaát folytatása. S minden vallás és misztika egyetért abban, hogy változtatni - önmagunkon, kapcsolatainkon, érzelmi állapotainkon - csak itt, e földi életben lehet. A túlsó síkon csak szemlélet van és megítélés. Ezért a dilettáns öngyilkos a legrosszabb csapdába esik bele: éppen azt az elviselhetetlen lelkiállapotot konzerválja időtlen időkre, ami elől az öngyilkosságba menekül. Úgy marad.

9. Ezért akkor kell megölnünk magunkat, amikor elégedettek és boldogok vagyunk. Egyedül ez az öngyilkosság hiteles, mert bizonyítja, hogy nem gyávaságból, menekülésképpen vagy önutálattól sarkantyúzva távozunk az élők sorából, hanem azért, mert megvetjük az életet amúgy egészében, örömeivel és sikerajándékaival egyetemben. Az ilyen öngyilkosságot soha nem bánjuk meg, és példaképpé válhatunk minden idők következő öngyilkosai számára.

MIELŐTT MEGTENNÉD...

• Ki az, aki örülni fog annak, hogy megtetted, kinek NEM fogsz hiányozni?
• Miért szereznél örömet ellenségeidnek?
• Még rosszabb véleménnyel legyenek Rólad?
• Kinek fogsz hiányozni, kinek okozol élete végéig tartó fájdalmat?
• Miért okozol bánatot azoknak, akiket éppen most nem szeretsz, de valójában nagyon közel állnak hozzád?
• Miért bántsák őket a Te ellenségeid?

...GONDOLD ÁT MÉGEGYSZER!

http://eletlanc.atw.hu/

Még pár saját gondolat.
----
Informatikus vagyok . Nekem az ember olyan, mint egy számítógép. A gondolat olyan, mint program, ami a gépen fut. Az öngyilkosság gondolata olyan, mint a vírus. A számítógépről le lehet törölni a vírust, az ember nem felejt. Úgy is lehet, hogy ott van a program, de nem futtatjuk. Futtatunk helyette épkézláb programokat, és nem jut neki kapacitás.
Sokfajta számítógépet ismerek: az asztali gépet, ami bármilyen játékot lefuttat, a mobiltelefon is számítógép, és ott van a több évtizedes Commodore64 gyerekkoromból, ami a telefonomnál is sokkal primitívebb. Ezek a gépek mind képesek sok örömöt okozni, csak mindegyiken a megfelelő programot kell futtatni. Azaz: ne bánkódj, hogy mások szebbek, okosabbak. Ha a megfelelő programokat futtatod, teljes életet élhetsz.  
----
Most azt hiszed, hogy megteszed, ezzel megoldódnak a problémák. Azt hiszed, hogy ha a saját életed ellen törsz, azzal magadnak ártasz.
No meg a szüleidnek. Életük végéig gyötörni fogja őket a gondolat, hogy valamit elrontottak, hogy ők a felelősek. Nem egy napig fognak gyászolni, nem egy évig: életük végéig boldogtalanok lesznek. Tényleg ekkorát vétettek, hogy örök boldogtalanságot érdemelnek? Ha van testvéred, ő sem ússza meg. A szüleid boldogtalansága veszekedésekbe, esetleg válásba torkollik, és a testvéred egy csonka, abnormális családban nő fel. Ő is kiérdemelte ezt? Nagyszüleid? Belegondoltál a helyzetükbe? Hogy éreznéd magad, ha az unokád öngyilkos lenne? Meg az összes többi ismerősöd. Az öngyilkosság példa. Elülteti a gondolatot mások agyában, megfertőzi őket. Pontosan nem tudni, hogy kin fog csattani, de átlagban / várhatóan még egy ember meg fog halni.
Az ő halála miatt meg még egy .
De te is csak egy láncszem vagy, neked is valaki adta az ötletet. ( Mi lenne, ha mégis megszakítanánk ezt a láncot ? )
Számold össze, hogy micsoda tragédiák okozására készülsz ( pl. 3 ember 30 éves lelki gyötrése, 1további ember öngyilkossága , 3 meg nem született gyerek...)
Kevés bűncselekmény jár ekkora negatív hatással a jövőre.  Még talán egy gyilkosság sem... 

Társoldal: ongyilkos.lap.hu   lelkisegély.lap.hu

Folytatás, újabb gondolatok : http://vendegkonyv.eu/vk/vendegkonyv.php?v=1258567145